Egy hideg napon történt.Boldogan köszöntünk el egymástól Tommal.Az egész napom vidám volt.Este fele jött egy hívás h a bandának balesete volt.Rögtön a kórházba siettem.Egyedül sírtam a váróteremben.Aztán nyílt egy ajtó és kilépett rahta Gustav és Georg.Az egyiknek a keze a másiknak meg a lába volt eltörve és kisebb zúzódásaki voltak.Kérdeztem tőlük h mi van az ikrekkel de ők csak elfordították a fejüket.Kiabálni kezdtem h mondjanak már vmit de semmi választ nem kaptam.A műtőből kijött egy orvos és felénk jött.Magyarázni kezdett arról h az egyik nem éli túl.Nem akartam egyiket se elveszíteni.Ekkor utána sietett egy nővérke aki közölte h elfogják veszíteni.Az ajtón betekintve láttam ahogy Tomot élesztik újra.Sírva a földre rogytam.Georg leggugolt hozzám és magához szorított.Sok várakozás után kijött a doki és mondta h nem tudták megmenteni ezért bemehetünk elbúcsúzni.én köszöntem el tőle legutoljára.Megfogtam hideg,élettelene kezét.Elmondtam neki mindent amit akrtam,megcsókoltam.Jöt az orvos h elviszik.Én adtam egy puszit az ujjamra majd az ajkára helyeztem.Billt ugyanabban a teremben egy függöny relytett el.Odamentem hozzá mellé ültem és megfogtam kezét.Megállás nélkül sírtam.Nem akartam elhinni az egészet.Azt hittem csak egy rossz álomde nem így volt.Két napon belül Bill felébredt.Úgy gondoltam nem lenne jó mé elmondani neki a rossz hírt így mindig vmit kitaláltam h ne kelljen.Rá három napra kiengedték a kórházból.Otthon leültettem az ágyra és elmeséltem neki mindent.Töviről hegyire.Közbe sírtam és ő kiborult kiabált velem de aztán megölelt és velem együtt sírt.A temetést arra hétre tettük méghozzá február 14-re,mivel nem volt más időpont és másik héten nem akartuk.Hamar eljött a temetés napja.Én már úgy keltem h sírtam.A temetés 10 órakor kezdődött.Egy képet szorongattam a kezembe amin én és Tom voltunk.Bill állt mellettem.Még nem rakták be a fekete koporsót a gödörbe.Még mindenki utoljára búcsút intett neki.Mikor a koporsót a hideg földbe tették a szivem összeszorult.A kép ami a kezembe volt a koporsó tetején landolt,könnyek kiséretével.Már szép lassan oszladozott a tömeg.Csak én maradtam ott és Bill aki nagyon messze figyelt.Egy számot dúdolgatva mentem oda hozzá.Rá pár hétre Bill nem bírta tovább tesója hiányát és öngyilkos lett.Még egy temetés.A szívem az darabokra hullott.Egy évben kétszer is végignéztem ahogy a hideg föld elnyeli azt az embert akit nagyon szerettem.Ennek már egy éve,de még mindig naagyon fáj.És megtudtam amit soha nem akartam h mien egyedül Valnetin napon.A temetőben!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sarahbaby 2008.02.14. 20:22:53
tokiogirl 2008.02.14. 20:32:23
Csinga · http://csinga.blog.hu 2008.02.20. 21:22:21
cupp ='[
tokiogirl 2008.02.21. 12:04:52