Novellák.

Messziről egy nagy csarnokot látni.Hangos sikítások és kiabálások hallatszódnak.Egy rockbanda jászik a színpadon és egy fiatal lány, aki egyedül van mosolyogva,csendesen figyeli az előtte álló gitárost.A koncertnek már a záró dalát játsszák.A végénél konfetti szóródik le fentről de a lány még mindig a srácot nézi.A tömeg megindul kifelé vioszont a lány egyhelyben áll mozdulatlanul.Az együttes már rég elhagyta a színpadott lassan jönnek és bontják le,de a lányka a gondolataiba merülve ácsorog.

-Hé te lány.A Tokio hotel kinn osztogatja az autogrammot te nem akarsz egyett?-egy a sok testőr közül.

Az említett feltekintett az öreges emberre de nem válaszolt.Csak csendben elhagyta a csarnokot.A csarnoknál lévő padon helyetfoglalt és figyelte a járókelőket.Sokan csodálkozó,sokan pedig inkább lenéző arcot vágtak mikor a lányra néztek.Pedig nem volt rajta semmi különös.Egy csinos,ápolt,középmagas szőke lányt lehetet észrevenni ott üldögélni.Már alig alig járt valaki az utcán de a lány még mindig nem mozdult egy tapotatt sem.4 srác hangosan járta az utcák kövét mikor az egyik figyelmes lett rá.

-Psszt fiúk odanézettek.-bincentett a lány felé.

-Jajj ne Tom.Hagyd már.Mikor növöd ki ezt a hülye szokásod?-a fekte hajú srác a 4 közül.

Tom a lány felé tartott közbe vissza nézegetett a többiekre.

-Menjünk majd utolér minket.Am is ha a lány hagyja magát akk rögtön az ágyába viszi fölösleges rá várni.-ismét a kis borzosfejű srác.

-Hello csajszikám.SZabad melletted ez a hely?-Tom a lány melletti heelyre mutatva.

-Persze.-a lány mosolyogva.

-Mi a neved?

-Ayashi.

-Hány éves vagy?

-18.

-VAn kedved velem jönni? Kezd hideg lenni,menjünk a lakosztályomra.

Ayashi csak bólintott és Tom után ment.Egész úton kínos csend volt.Tom maga se értette mért viselkedik így a lány és h saját maga se tudja mér de ő is kicsit másabb vele mint más lányokkal.Visszaértek a hotelhez és Tom szobájába mentek.Tom előre beengedte Ayashit.Megállt pár lépésre az ajtótól és körbenézett.Tom becsukta az ajtót és a lány hátát bámulta.Nem tudott mit mondani de nem is kellett mivel a lány hirtelen az ajkaira tapadt.Egészen az ágyig csókolóztak,ott még egy darabig smárcsatáztak végül vetkőztetni és kényezetni kezdték a másikat.Mikor már meztelenek voltak felmérték  másikat.Tom mmár ászott volna ki a táskájához óvszerér de Ayashi visszatartotta.

-Nem kell használnunk, gyógyszert szedek.

Tom hallgatott a lányra így beléhatolt.Kicsit nagyon meglepődött hisz a lány még szűz volt.Az aktus után a lány nem várt semmennyit kimászott az ágyból.

-Elmegyek lezuhanyozni.

A fürdés után felöltözve állt az ajtónál.

-Máris mész?Más  lányok még maradni szoktak vagy akarnak.-Tom

-Egy idő után úgy is mennem kéne így még könnyebb.

-Furcsáltam h még szűz vagy.Pedig eléggé megakadt rajtad a szemem és gondolom másoknak is.

-Tudod én az első perctől eldöntöttem h annak adom az első alkalmat,aki észre vesz.Olyan kapcsolatot szerettem volna amit nehéz szétválasztani.Ha most tőled többetkérnék a mennyben biztos megbüntetnének érte.

Végül mosolygot egy utolsót Tomra majd elhagyta a szobát és az épületet örökre.Tom az Ayashival töltött éjaszkáját senkinek nem mesélte el.Még mindig magában tartja.

****5 évvel később****

Tom Kaulitz testvérével Berlin utcáin gurul át limuzinjukba ülve.Mindketten csöndben bámulnak ki az ablakon.Tom észrevesz egy ismerős alakot,méghozzá Ayashit.A lány után egy kissrác rohan.

-Anya!!-kiáltja a fiúcska.

Az anya ölbeveszi fiát és sétál tovább az utcán.A kisfiúval önfeledten boldogan beszélget.Már nem magányos.

-Ayashi azon a napon erre a kötelékre gondoltál.Akkor még nem értettem.De mostmár igen.

-Mondtál valamit Tom?

-Nem.Semmit.

Egy szeles őszi hajnalon sétálgattam a nyírkos kastély falak között.A csendes folyosókon csak topánkám halk zaja hallatszott.Egy lélek se járt arra ezért lassan haladtam,minden neszre felkaptam a fejem.Egy eldugodt szoba felé közelegve,szívem egyre hevesebben vert és tenyerem izzadni kezdett.Remegő kézzel megfogtam a kilincset és benyitottam a szobába.Az ágyhoz mentem és a mellette lévő széken megpihentem.Az ágyon egy sebesült fiú feküdt.Pár napja találtam rá, a hátsókertbe feküdt ájultan, a földön.Szüleim belegyezése nélkül hoztam ide, ezért volt az a nagy óvatosság.Amúgy se engedték volna meg,hogy itt maradjon és a sebeit lekezeljék,hiszen egy átlagos fiú volt,egy nem mindennapi külsővel.Így hát gondoskodni kezdtem róla és minden éjjelt az ágya mellett töltöttem.Véráztatta kötését nagy nehezen lehámoztam vizes testéről,közbe minden mozdulatomat figyelte.Rá nézve kicsit elpirultam és láttam amint tekintete szép lassan végighalad testemen.Befelyeztem tevékenykedésem és kiindultam az ajtón.Onnan még egy utolsót visszapillantottam a srácra végül elhagytam a szobát.
-Emily...Emily hercegnő!!
Halottam messziről dadám kiáltását.Míg elláttam a srácot sok idő telt el így már világos volt.
"Hercegnő...mért nem lehet kihagyni ezt a jellzőt?" Tanakodtam miközbe keresgélő dadusom felé haladtam.
-Itt vagyok, Léna
-Oh kisasszony a szülei már várják.Tűvé tettem magáért az egész kastélyt.
-Csak sétáltam.
Megindultam szüleim társalgójukhoz.Már a helyükön ültek és tanakodtak.Édesapám észre vette, h jövök így lezárta a beszélgetés anyámmal.
-Anyám,Apám hívattatok?
-Igen.Beszélnünk kell.Ülj le.-Invitált apám egy székre velük szembe.
Figyelmesen hallgattam apám minden egyes szavát,bár kicsit elkalandoztam így csak a mondat végét fogtam fel teljesen.
-...megtaláltuk a hozzád illő herceget.Holnap után jönnek vendégségbe.Ő lesz a király melletted.
Tágra nyíltak a szemeim és a torkomra szorultak a szavak.Nem akartam hinni a fülemnek.
"Kényszerházasság ezt nem hiszem el.Hiszen én mást szeretek."
-Én ebbe nem vagyok  benne.-válaszoltam halkan és érthetően.
-Megtagadod a parancsomat?
-Igen.
-Ne ellenkezz lányom.Szükség van erre a házasságra.-anyám aggódva.
-Miért?Eddig jól meg voltunk akkor minek ez az egész.Úgy volt még pár hete hogy választhatok magamnak én.Akkor miért változott a helyzet?
-Azért mert eddig minden kérőt elküldtél.Senkivel nem akartál még egy szót se beszélni.
-Mert nem voltak szimpatikusak.-kezdtem kicsit kikelni magamból.
-Ne merészelj ilyen hangon beszélni velem.Hozzá mész Ted herceghez és kész.-apám erőteljes hangon
-Azt majd meglátjuk!!
Könnyes szemmel kifutottam a szobából beleütközve dadámba aki az egészet végig hallgatta.Nem törődtem azzal hogy nappal van rögtön a sebesültemhez siettem.Berontottam a szobába és az ablaknál térdre rogytam és az arcomat a tenyerembe temetve zokogtam.Tom odajött és átkorlva a vállamat vígasztalt.Hozzábújtam a fejemet a mellkasához fúrtam és csak sírtam.DAdusom utánam jött és benyitott a szobába.A látványtól elakadt a szava.Éppen megcsókoltuk egymást Tommal.Elváltak ajkaink és csak akkor vettü észre,hogy nem vagyunk egyedül.Léna kiakart szaladni a helyiségből de utána értem megfogtam a karját és becsuktam az ajtót.
-Léna figyelj rám!Ezt nem mondhatod el senkinek.Hallod?!!
-Hercegnő ez egy átlagos fiú.Nem magához való.Tudja jól hogy olyat kell választania aki egy rangú  magával.
-Tudom,de azok mind csak a vagyonra hajtanak.Nem is ismerem egyiket se.
-Mintha őt ismernéd.Ha ezt a szülei megtudják szélütést kapnak.
-Nem.Nem tudhatják meg.Meg kell ígérned hogy nem szólsz senkinek.
Láttam az arcán hogy habozik a válasszal.
-Ígérd meg!!-Kiáltottam rá
Ettől összerezzent és alig mert a szemembe nézni.
-Jól van tartom a számat.De ha erre rájönnek ugye tudja hogy a fiú nem éli túl.
-Tudom,de mindent megteszek hogy ez ne így legyen.
Csöndben kisétált az ajtón és próbált minnél inkább feltűnés mentes lenni.
Eletelt azóta két nap.Ezen a napon jön Ted herceg az apjával megismerkedni és mebeszélni az esküvői előkészületeket.Az egész kastely fenekestül fel volt fordulva.Mindenhol szolgák rohangáltak,a szakács két percenként kostóltatta meg az ételt a kostoló fiúval,akinek az arcára kiült hogy mindjárt elhánnya magát annyi mindent evett már össze azon a napon.A reggeli után rögtön Tomhoz siettem.A sebei rendesen gyúgyultak már nem volt szükség kötésre és a varratot is kiszedtem neki.Amikor csak tudtam vele voltam és minden egyes percet kiélveztünk egymással.Hallottam ahogy jeleznek hogy megérkezett a hintóval a herceg.Az ablakhoz sétáltam,a bordó függöny el volt húzva,így csak oldalról kikukucskáltam.Egy arogáns,nagy képű ember szállt ki.Már első ránézetre tudtam hogy csak a vagyonunk kell neki.Eldöntöttem hogy megoldom azt hogy hamar távozzon.Adtam egy csókot Tomnak majd elhagytam a sötét szobát.Ahogy kiléptem a fényre egy idejig nem láttam aztán kitisztult a látásom.Megálltam az ajtó előtt a lépcső tetején és onnan figyeltem a nagyképű éppen beszélő embert.
-Áh kislányom.Gyere csak ismerd meg Tedet.
Nem mozdultam el a helyemről  eszem ágába sem volt."HA valamit akar jöjjön ő.Én nem  akarok tőle semmit."Megindult felém és nyújtotta a kezét.Csak lenézően néztem rá.
"megnem fogom a mocskos kezedet"Gondolkodtam magamba.Anyám ezt észre véve beinvitált minket az ebédlőbe.Mindenki helyet foglalt ,Ted velem szemben ült.Halkan ettünk senki nem szólalt meg.Befejezve apámék elkezdtek az esküvőről beszélni.
-Apám elmehetek?
-Menjél drágaságom.
Bólintotam egyett és sietősen távoztam.Szerelmemhez siettem.Nem telt el 10 perc hogy eljöttem a dadám rohant be ijedt arccal.
-Emily...az úrfi...-Alig bírta mondani szinte nem kapott levegőt úgy kifulladt.-Idetart.
-Micsoda?Honnan tudja hogy itt vagyok?
-Látta merre jött a hercegnő.
Ebben a pillanatban kicsapódott az ajtó és belépett rajta Ted,az apám és az anyám társaságában.Tommal szétugrottunk de már késő volt.
-Ki ez a csavargó a  kastélyomban?!-dördült apám hangja.
-Ő nem cavargó.-válaszoltam.
-még feleselsz?
Láttam amint kiáltásra nyitja a száját hogy jöjjön az őrség,de elfolytottam szavát.
-Apám hallgass meg mielőtt cselekszel.A hátsókertbe találtam rá ájultan hevert a földön.Nem akartam ott hagyni.
-Tudom hogy jószívű vagy lányom,de ez felháborító.Ölelgeted,miközbe a jövendőbelid van nálunk.
-Apám Ted egy fellfuvalkodott hójag.Nem szeretem.
-Nem érdekel.Hozzá mész és kész.ŐRSÉG!!!
Hamar odaértek hozzánk.Én Tom elé álltam széttárva karom és próáltam úgy védeni.Nem foglalkozva velem elvitték tőlem.
Engem felvittek a hálómba és apám elrendelte hogy nem hagyhatom el kísérők nélkül és csak enni jöhetek ki.Napokon át sírtam.Egyik nap Léna jött be hozzám.
-Emily a fiút kivégzik-mondta szomorúan
-Jajj istenem ne!Nem tehetik.Mikor?
-MA délután.
-Léna ki kell jutnom innen.Megkell akadályoznom.
-Segítek.
Bólintottam egyett.Átöltöztem addig Léna az őrökkel beszélgetett.Elterelte a figyelmüket így kitudtam surranni mögöttük.Felzendült az ismerős dallam.
" JAjj ne.Nem fogok odaérni időbe."
Amien gyorsan csak tudtam szaladtam.Tom már bevolt állítva a bitófához és már rakták rá a kötelet.Felrohantam elé.
-Hagyják abba.Nem tehetik meg.
-Vigyék onnan a lányom!-hallottam apám haragos hangját.
Megcsókoltam Tomot nem érdekelt hogy kik látnak csak az hogy érezhessem a csókját.
Ekkor az egyik őr arrébemelt onnan.
-Neeeeeeee!!!!!-Próbáltam rugkapálni de semmit nem értem vele.Lefogtak és nem tudtam szabadulni.Megnyitották a csapóajtót szerelmem lába alatt és láéttam ahogy szenved.
Félre fordítottam a fejem és éreztem ahogy minden egyes könnycsepp az arcomra ég.Mikor már megbizonyosodtak arról hogy meghalt elengedtek.A tömeg feloszlott és egyedül maradtam a lógó élettelen testnél.Leemelték és elakarták vinni.
-Ne.HAgyja itt.Ne nyúljon hozzá.
Még mindig sírtam.A fejét az ölembe helyeztem és magamhoz öleltem.Megsimogattam az arcát és egy utolsó csókot leheltem a hideg ajkára.
Napok teltek el azóta minden nap egy kínszenvedés volt számomra.Eldöntöttem utána megyek és boldog elszek vele a túlvilágon.Írtam egy levelet szüleim számára és egy külön köszönet levelet Lénának.Majd kiálltam az ablakomba és levetettem magam a mélybe....

Egy hideg napon történt.Boldogan köszöntünk el egymástól Tommal.Az egész napom vidám volt.Este fele jött egy hívás h a bandának balesete volt.Rögtön a kórházba siettem.Egyedül sírtam a váróteremben.Aztán nyílt egy ajtó és kilépett rahta Gustav és Georg.Az egyiknek a keze a másiknak meg a lába volt eltörve és kisebb zúzódásaki voltak.Kérdeztem tőlük h mi van az ikrekkel de ők csak elfordították a fejüket.Kiabálni kezdtem h mondjanak már vmit de semmi választ nem kaptam.A műtőből kijött egy orvos és felénk jött.Magyarázni kezdett arról h az egyik nem éli túl.Nem akartam egyiket se elveszíteni.Ekkor utána sietett egy nővérke aki közölte h elfogják veszíteni.Az ajtón betekintve láttam ahogy Tomot élesztik újra.Sírva a földre rogytam.Georg leggugolt hozzám és magához szorított.Sok várakozás után kijött a doki és mondta h nem tudták megmenteni ezért bemehetünk elbúcsúzni.én köszöntem el tőle legutoljára.Megfogtam hideg,élettelene kezét.Elmondtam neki mindent amit akrtam,megcsókoltam.Jöt az orvos h elviszik.Én adtam egy puszit az ujjamra majd az ajkára helyeztem.Billt ugyanabban a teremben egy függöny relytett el.Odamentem hozzá mellé ültem és megfogtam kezét.Megállás nélkül sírtam.Nem akartam elhinni az egészet.Azt hittem csak egy rossz álomde nem így volt.Két napon belül Bill felébredt.Úgy gondoltam nem lenne jó mé elmondani neki a rossz hírt így mindig vmit kitaláltam h ne kelljen.Rá három napra kiengedték a kórházból.Otthon leültettem az ágyra és elmeséltem neki mindent.Töviről hegyire.Közbe sírtam és ő kiborult kiabált velem de aztán megölelt és velem együtt sírt.A temetést arra hétre tettük méghozzá február 14-re,mivel nem volt más időpont és másik héten nem akartuk.Hamar eljött a temetés napja.Én már úgy keltem h sírtam.A temetés 10 órakor kezdődött.Egy képet szorongattam a kezembe amin én és Tom voltunk.Bill állt mellettem.Még nem rakták be a fekete koporsót a gödörbe.Még mindenki utoljára búcsút intett neki.Mikor a koporsót a hideg földbe tették a szivem összeszorult.A kép ami a kezembe volt a koporsó tetején landolt,könnyek kiséretével.Már szép lassan oszladozott a tömeg.Csak én maradtam ott és Bill aki nagyon messze figyelt.Egy számot dúdolgatva mentem oda hozzá.Rá pár hétre Bill nem bírta  tovább tesója hiányát és öngyilkos lett.Még egy temetés.A szívem az darabokra hullott.Egy évben kétszer is végignéztem ahogy a hideg föld elnyeli azt az embert akit nagyon szerettem.Ennek már egy éve,de még mindig naagyon fáj.És megtudtam amit soha nem akartam h mien egyedül  Valnetin napon.A temetőben!